A korábbi partszakadások jellemző adatai

Dunaújváros a Duna jobb partján, a Mezőföld Dunára néző peremén települt. Földrajzi helyzetéből adódóan, uralkodóan a pleisztocén kori lösztáblán fekszik. A löszplatók az ország generális hegyszerkezetének megfelelően alakultak ki ÉNy-DK-i irányú dilatációs törések mentén. Mégpedig úgy, hogy a szóban forgó helyen magasabban maradt, úgynevezett sasbércek keletkeztek, alul pannonkori agyaggal, felül pleisztocén kori homokos, iszapos, majd löszös képződményekkel.

Az 1964. február 29-ei
nagy fölcsuszamlásról
készült fotó az elmozdult
szivattyúházzal,
elszakadt vezetékekkel

A Duna alámosása következtében ez a magaspart suvadásra, rogyásra, leszakadásra hajlamos lett. Emiatt a magasparton már az 1950 előtti években, illetve utána is történtek időnként csúszások, rogyások, melyeket aztán 1964-ben katasztrofális méretű csúszás követett. Az 1950 előtti partszakadások hozzáférhető adatait a lakosság véleménye, valamint saját emlékezete alapján Őry Zoltán, a Dunaújvárosi Tanács Építési Osztályának korábbi főmérnöke gyűjtötte össze. A még korábbi időkre visszatekintő csúszások ténye, ideje bizonytalan, ahogy egy, a jelenlegi csónakházak mögötti csuszamlásnak is csak a nyomai látszanak, időpontja nem állapítható meg.

Az első pontosan regisztrálható földcsuszamlás az első téli árvizet követően volt a dunapentelei Héthercegség területén. A roskadás több redőből áll, a parton lévő hét családi ház megrepedt és részben összedőlt. 1943-44-ben is nagyméretű roskadások következtek be, ezek következtében a part mentén egy kis sziget türemkedett ki.
A castrum területének egy része a háborút követő esztendőkben a partélen húzódó lövészárokig leszakadt. Ez a jelenség jellemző az egész partvonalra. A háborút követő négy-öt év alatt következett be a part lecsúszása a lövészárkok vonaláig.
1947-48-ban egy nagyobb méretű roskadás történt mintegy 250 méteres szakaszon. 1948 tavaszán egy hasonló következett be a jelenlegi Nagy Imre (korábban Asztalos János) utca menti Duna-parton.
Az 1950-51-ben végzett kikötői kotrások idején következett be egy nagyobb mélységű, jelentékeny roskadás, mely oly mértékű volt, hogy a Duna-part mentén - a megcsúszott terület teljes hosszában - a föld a vízből kiemelkedett. E katasztrofális jellegű roskadás után 1963-ig nem volt nagyobb kiterjedésű, vagy általános jellegű csuszamlás, azonban helyenként állandó, lassú mozgások nyomait lehetet észlelni.
Az I. számú szivattyúház feletti horhosban a vízelvezető árkok egy része az 50-es években többször megsérült. A nyomóvezetékek tartóoszlopai kimozdultak helyükből olyannyira, hogy a nyomócsövekbe pótdarabokat kellett hegeszteni.
1960-ban került kiürítésre az 1942-ben megépített radari épület, azoknak a lassú mozgásoknak eredményeképpen, amelyek már több évre visszamenően az építmény repedéseinek okaként voltak megállapíthatóak.

A csónakházak földmunkáival kapcsolatban a terület részleges teraszosítása nyomán 1962-ben megbolygatott terület teljes hosszában repedés keletkezett. 1961-ben a kisebb csúszások miatt az alsó Duna-partra vezető lépcsőfeljárót életveszélyesnek kellett nyilvánítani, és meg kellett szüntetni.
Ezen a fenyegető, de hatásukban jelentéktelennek tűnő mozgások után 1963 tavaszán került sor ismét egy nagy kiterjedésű csúszásra, melyet az 1962-es kikötőkotrás, valamint a szokatlanul csapadékos 1963 évi tavaszi időjárás előzött meg. A csúszás során nagyméretű roskadások keletkeztek a jelenlegi radari barakkok előtt (a MOMERT épülete mögötti partszakaszon). A roskadások északon a Vidám Park felé, délen a Dunai Vasmű szivattyútelepe irányában folytatódtak a Duna medre és a felső part közötti terület teljes szélességében. A vidám parki kilátó előtt az 1962-es kisebb mértékű repedés megnyílt, és a talaj körülbelül hat méter mélységben megroskadt.
A Kossuth Lajos utca végén 1962-ben végrehajtott földmunkák (kilátó terasz építése) keleti rézsűje megcsúszott. A csúszással egyidejűleg egy forrás is keletkezett. A horgász tanya mellett 1962 nyarán végzett földmunkák helyén repedés keletkezett, ez érintette a horgásztanya kultúrtermének alapjait is.

Az 1963-ban észlelt viszonylag nagy kiterjedésű mozgásokat 1964-ben egy katasztrofális mértékű földmozgás követte. Február 29-én - szökőnapon - reggel öt és hat óra között a II. számú szivattyúteleptől északra 20-30 méterre kezdődő és a Siklói útig terjedő szakaszon a magaspart mintegy 1300 méter hosszban megcsúszott. A mozgás legnagyobb szélessége körülbelül 300-350 méter, a magaspart hátrarágódásának mértéke mintegy 20 méter volt. A csúszás során a Vasmű I. számú szivattyútelepe körülbelül 35 métert csúszott a Duna felé, és körülbelül 12 fokkal elfordult függőleges tengelye körül. A csatlakozó csővezetékek elszakadtak. A propellerkikötő hídja és a kikötővel kapcsolatos létesítmények tönkrementek. A szakadópart szélén lévő radari ideiglenes épületek egy része a mélybe zuhant a közművekkel együtt.
1965. májusában a kórház mögötti szakasz csúszott meg és kritikus helyzet alakult ki a Barátság városrészi partszakaszon is. A város lakó- és ipari övezetében katasztrófahelyzet alakult ki, az anyagi károk mellett már emberéleteket is veszélyeztetve. A szükséges védelmi munkák elrendelése után a partcsúszás okait a következőkben állapították meg:

Kedvezőtlen hidrogeológiai és vízjárási viszonyok
A városépítés során az ökológiai viszonyokba történt durva beavatkozás
A városüzemeltetés felelőtlen, alacsony színvonala, a közművek rossz állapota (melynek következtében a talajvíz szintje a telepítés óta jelentősen megemelkedett: némely partszakaszon akár 9-13m-rel is)
Partvédelmi infrastruktúra hiánya

A partvédelmi rendszer kialakulásának előzményei

További károk megelőzése céljából rendkívüli gyorsasággal kellett megépíteni egy olyan komplex védelmi rendszert, melyből ráadásul elérhető közelségben (Európában) nincs másik. Ennek rendeltetése a Dunaújváros környékén fekvő dunai partszakasz hosszú időre történő stabilizálása, illetve rendezése. Ezen védelmi rendszer folyamatos figyelésére, a karbantartási munkák elvégzésére a Dunaújvárosi Városi tanács 1968-ban megalapította a Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzemet. Ennek tevékenysége a védelmi rendszer teljes egészét magában foglalja. Mivel a költségvetési üzemet, mint szervezeti formát hazánkban törvényileg megszüntették, a város önkormányzata az üzemet 1992. február 29-vel felszámolta és helyette 1992. március 1-ei hatállyal létrehozta a Dunaújvárosi Partvédelmi Vállalatot, majd 2016. január 1-től megbízta a DVG Zrt-t, melynek feladata, a magaspart speciális védelme, egy esetleges katasztrófa lehetőségének elhárítása és megelőzése.